2019. november 13., szerda
Visy-család Kempelen Béla: Magyar nemes családok című sorozata alapján
(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva gyűjtés
"Visy.
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
11. kötet
Visy.
Teljes szövegű keresés
Visy.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalam.-ben Márton, István, János, Péter, Pál és Imre fordulnak elő az igazolt nemesek között. "
Forrás:
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/11-kotet-1517D/visy-15C47/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIlZpc3kgIn0--------------------------------------
"Jobst, l. Visy (nagyatádi).
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
5. kötet
Jobst, l. Visy (nagyatádi).
Teljes szövegű keresés
Jobst, l. Visy (nagyatádi). "
Forrás:
---------------------------------------------
"Visy, l. Vischy alatt is.
KézikönyvtárKempelen Béla: Magyar nemes családok
11. kötet
Visy, l. Vischy alatt is.
Teljes szövegű keresés
Visy, l. Vischy alatt is. "
Forrás:
................................................................................................
"Visy (nagyatádi).
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
11. kötet
Visy (nagyatádi).
Teljes szövegű keresés
Visy (nagyatádi).
Fenti előnévvel a nemességet 1905. febr. 7. Jobst László dr. pécsi ügyvéd kapta nevének Visy-re való átváltoztatásával. – Címer: vágott pajzs; fenn kék mezőben koronából felnyúló vörösruhás kar szőlőgerezdet tart; lenn vörösben zöld földön ágaskodó zerge; sisakdísz: növekvőleg a zerge; takaró: vörös-ezüst, kék-arany.
László (szül. 1854. okt. 17-én Nagyatád), v. főispán. Neje (esk. 1883. okt. 24-én Pécs) Ferenczy Ilka. Gyermekei:
1. Márta (szül. 1884. júl. 29-én). Férje (esk. 1904. máj. 6.) Fischer Béla vm. tb. főjegyző;
2. Imre (szül. 1886. júl. 29.) ügyvéd. Neje (esk. 1913. ápr. 19.) szomolnoki Pánczél Edit. Gyermekei:
a) Dóra (szül. 1914. máj. 27.);
b) László (szül. 1916. ápr. 18.);
c) Béla (szül. 1923. márc. 29.).
3. László (szül. 1888. márc. 11.);
4. Ilona (szül. 1893. máj. 6.);
5. István (szül. 1895. febr. 11.) m. kir. honv. lovastüzérfőhadnagy, neje Olgyay Blanka. Gyermekei:
a) Éva (szül. 1924. máj. 8. Bp.);
b) Judit (szül. 1925. júl. 24.);
6. Béla (szül. 1897. márc. 21-én), hadnagy, elesett 1918. jún. 16.;
7. Katalin (szül. 1899. jan. 25., † 1907. dec. 31-én);
8. Zoltán (szül. 1903. márc. 16.), építészmérnök (Pécs), felesége pirosi Szlávy Irén (szül. 1906. okt. 21. Ujvidék). Fia:
Zoltán (szül. 1928. szept. 4. Pécs);
Vö. MNA. 142. "
Forrás:
----------------------------------------------------------------------------------------------------
"Krasznay (krasznai)
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
6. kötet
Krasznay (krasznai)
Teljes szövegű keresés
Krasznay (krasznai)
Krasznamegyei eredetü régi nemesi család. Első, okiratilag ismert tagja Craznai (Litteratus) András, aki egy 1461. október 3-án kelt okirat szerint, bizonyos birtokperben, mint ilosvai Gelbert László meghatalmazottja szerepelt. Az 1495. évi deczember 2-án Craznai (termetéről „parvus”-nak nevezett) Péter, Valkóvár várnagya, zálogba veszi Kereszturi György krasznavármegyei „Récse” birtokát. Az 1539. évben Laetare vasárnap utáni szerdán Karaznai (Litteratus) Ferencz és neje Sára a kolosmonostori convent előtt megveszik e Sára anyai nővérének, Budaházi Effraxia szalai Judali Péternének a krasznavármegyei „Szécs” (Zeech) birtokát, melyet ez anyja Szécsi Katalin Budaházi Jánosné után örökölt. Ugyanezen Craznai, másként Kraznai (Litteratus), Ferencznek varsolczi és lecsméri jobbágyai az 1553. évben kapuszámjaik szerint megadóztatnak. Nem sok idő multával ezután a család ősi fészkét, – valószinüleg a kedvezőtlen körülmények kényszeritő hatása alatt („sinistra fortuna adversante”), – elhagyja, (később ott már csak egy nőtagjáról, Krasznay Erzsébet özvegy Borzási Jánosnéról tétetik egy 1589. évi deczember 10-én kelt okiratban említés) s a XVI. század második felében Krasznay (Litteratus) Pál személyében Bihar vármegyében, Mezőtelegden tünik fel. Ezen Krasznay (Litteratus) Pál, hogy ősei lakóhelyén kívűl is nemessége kétségen felül álljon, az 1573. évi szeptember 20-án I. Miksa királytól nemességében megerősítő, czímeres nemeslevelet nyer, (Szatmárm. lt.), ugyanő 1574. Bihar vármegyében, Telegden és Kisjenőn birtokokat szerez. 1580. április 28. Thelegdy Miklóstól, mint a telegdi vár provizorjától, Telegden két puszta telket kap inscriptió czímén, mely birtokba Báthory Kristóf erdélyi vajdának 1581. év január 22. kelt rendeletére beiktattatik, majd Báthory Zsigmondnak 1583. szept. 1-én kelt elhatározásával abban megerősittetik. Ugyanő az 1585. év április 5-én Báthory István lengyel királytól s Erdély fejedelmétől Nepolomic lengyel királyi várában kelt adománylevéllel az általa addig is birt biharmegyei Isóparlaga helységbeli teljes birtokrészére új királyi adományt nyer, 1585. év október 12-én pedig örökösen megvette perecseni Farkas Mátyás sólyomkői és micskei udvarbirótól ennek a biharvármegyei Zaránd, Kigyik és Gálospetri helységekben feküdt jószágait. Ezen Krasznay (Litteratus) Pál utóbb máramarosi sókincstárnok volt s mint ilyet 1593. április 4-én oldotta őt fel Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a számadás terhe alól. Utódai csakhamar a felvidéki (Zemplén, Ung, később Bereg) vármegyékbe terjedtek el, hogy az 1607. évben Kr. (Litteratus) László és neje Baksay Anna Eszeny községben egy telket összes tartozmányaival, Kr. Bálint pedig az 1608. évben a zemplénvármegyei Pazdich községben egy teljes és egész nemes ülést, továbbá egy rétet s egy darab szántóföldet szereznek inscriptio czímén. Krasznay (Litteratus) János Ung vármegyei máthióczi lakos 1632. év február 6-án végrendelkezik a leleszi convent előtt neje Geödey Erzsébet és legközelebbi rokona Fejérváry Miklós javára. Az 1650. év körül élt Miklósnak fia Sámuel, ki az 1683. évben a leleszi covent előtt meghatalmazottakat állit, Zemplén vármegyében Sátoraljaujhelyben birtokolt, ahol is tulajdonát képezte egy curiális szabad fundus a hozzátartozó appertinentiákkal, szántóföldekkel, rétekkel, szöllőkkel és gyümölcsös kerttel, melyeket unokái az 1772. évi január 3-án adtak el a leleszi convent előtt Görgei Istvánnak és nejének Mikléczy Máriának; tulajdonát képezték továbbá ugyancsak Sátoraljaujhelyben az ugynevezett „Tompahegyen” és „Feketehegyen” levő szöllőbirtokok házzal, pinczével és gyümölcsössel, melyeket a zálogbirtokos Koháry Judith 1716. április 25-én a Sámuel fiának, Miklósnak birtokába visszabocsát. Ezen Sámuel az 1702. évi junius 19-én Beregszászvégardóban tartott vármegyei közgyülésen Beregvármegye nemesei közé iktattatott be. Sámuelnek két fia, Miklós (sz. 1694. körül, meghalt 1750.) és Imre, mindketten Szatmármegyébe költöztek át s ekként a családot az 1720–1730. évek körül Szatmárvármegyébe telepitették; Miklós Selmeczy Borbálát, a Selmeczy János és neje Jékey Mária leányát, ki anyjával és Juliánna testvérével (a későbbi kiscsepcsényi Sántha Lászlónéval) együtt az 1729. évben a szatmárvármegyei porcsalmai birtokra nádori adományt nyert, mely porcsalmai birtok helyett, minden valószinüség szerint a Jékey Mária testvéreivel, Jékey Lászlóval és Sándorral, illetve ezek utódaival kötött csereegyezség folytán, a Jékey László és Sándor tulajdonát képezett ököritói birtokok lettek a Selmeczy Borbála Krasznay Miklósné és Selmeczy Juliánna Kiscsepcsényi Sántha Lászlóné, illetve ezek utódai tulajdonává; Imre pedig Köröskényi Klárát, báró Károlyi Terézia Becsky Györgynének lányától, Becsky Terézia Köröskényi Jánosnétól származott unokáját vevén nőül. Ezen Imre 1734. Szatmár vármegyének szolgabirója, 1746. és 1754. években főszolgabirája, fia Ferencz pedig 1777. évben Szatmár vármegye esküdtje volt. Miklós és Imre testvérek testvérnénjüktől Anna, ilosvai Bornemisza Györgynétől Beregvármegyében, a munkácsi határban fekvő szántóföldekből és kaszálórétekből álló javaikat illetőleg 1744. május 17-én bizonyságlevelet kaptak, Imre nemességét Szatmár vármegyében producálván, Kraszna vármegye által Kraszna mezővárosában megilletett telkek és azon régi Krasznay családot megillető okiratok holléte felől, mely alkalommal a kihallgatott tanuk, – számszerint tizenheten – már csak egy régi Krasznay-féle telekre és annak fekvésére emlékeznek biztonsággal. Imrének, kinek egyik fia Antal (sz. 1763. † 1816.) Ungmegyébe tette át lakását, (Jászay Klárát, Thuránszky József özvegyét vevén nőül), hol utódai Baranya, Darma, Horlyó, Kisráth, Koromlya és Sárospolyánka községekben, továbbá a Szabolcs vármegyei Nyirábrányban birtokoltak, többi fiai Ferencz, neje volt Mihalaky (Mihálylaky) Juliánna; István, neje volt Szegedy Borbála; Imre, neje volt urai Uray Erzsébet és Károly, neje volt urai Uray Konstancia, pedig mag nélkül elhaltak, utódai fiában kihaltak, s női ágon Antal után az ungvármegyei Gyöngyössy-családban s az Imre leányának Kr. Erzsébet csiktusnádi Sántha Józsefnénak utódaiban élnek. Ekként a jelenleg fiágban is virágzó családnak törzse Miklós maradt, kinek három fia közül, kiket Szatmármegye kiküldött bizottsága az 1777. évi junius 12-én kelt osztálylevéllel osztoztatott meg, Józseftől (szül. 1736. május 27-én) származik a szatmár- és szabolcsvármegyei ág, Miklósnak (neje Nyárády Klára) utódai fiágban kihaltak és Ferencztől származtatja magát a jelenleg Dunántul s az erdélyi részekben Hunyad vármegyében honos Krasznay család.
Józsefnek, ki az akkor Szatmár vármegyéhez tartozott Eör-községben birtokolt, nejétől thelegdi Török Teréziától fiai voltak: Ferencz és József, kik közül utóbbinak fiága nejétől bagosi Bagossy Angelától származott egyetlen leányában kr. Jozefa bilkei Galgóczy Imre szatmárvármegyei szolgabiró nejében kihalt, leánya pedig Anna nagyilosvai Ilosvay Lászlóné és Mária iklódi Iklódy Istvánné.
Ferencz (szül. 1779. május 25, †1846. szept. 30.) neje marusi Olasz Erzsébet, 1805. Szatmár vármegye tiszti ügyésze, 1809. táblabiró, 1816-tól 1836. évig a volt debreczeni kerületi tábla mellett királyi kincstári ügyész, 1838. szatmármegyei, ököritói birtokáról a szabolcsvármegyei Kemecske községbe tette át lakását, hol és Nagyhalász községben neje, illetve ennek elődei után birtokos volt, fiai: 1. Gábor (szül. 1821. márcz. 14. † 1890. szept. 27.) 1848/49-iki honvédszázados, ügyvéd, utóbb Nyiregyháza város polgármestere, utódai nem maradtak. 2. Ádám (szül. 1823. decz. 27, † 1894. febr. 7.), 1848/49-iki nemzetőrtiszt, 1872. évtől Szatmár vármegye aljegyzője, 1875. évtől árvaszéki ülnöke, 1885. évtől helyettes elnöke, nejétől urai Uray Johannától gyermekei: a) Ferencz (szül. 1854. nov. 22., †1897. április 13.) neje Kathrein Agatha, gyermekei Johanna, Gábor és István; b) Izabella (szül. 1856. decz. 13. †1877. szept. 7.), c) Etelka férjezve volt Losonczy Árpádné (szül. 1858. okt. 29., †1890. nov. 15.), d) Gábor (szül. 1862. jul. 7.) jogtudor, ügyvéd Szatmár vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd tiszteletbeli ügyésze, jelenleg kisujszállási kir. közjegyző s a debreczeni kir. közjegyzői kamara titkára, nejétől zsarolyáni Márton Irmától, lánya Irma, e) Zsigmond (szül. 1864. április 11.) szatmáregyházmegyei áldozópap, volt rónaszéki plébános, jelenleg Vinnán, Ung vármegyében kisegitő lelkész; f) Emma (szül. 1868. febr. 8.) özv. Losonczy Árpádné. 4. Péter (szül. 1830. szept. 15.) 1848/49-iki honvéd főhadnagy, 1872. évtől kezdve Szabolcs vármegye főszolgabirája, nejétől szelefarmosi Bodó Emiliától gyermekei Ilona (Katich Istvánné szül. 1854. márcz. 24.), Piroska (Laskay Istvánné szül. 1856. nov. 6. † 1901. okt. 21.), Mária (Mezey Gyuláné szül. 1860. jul. 6.) Erzsébet (Gönczy Istvánné szül. 1862. május 16.), Sándor (szül. 1864. febr. 16.) nyíregyházai kir. törvényszéki biró, neje Szikszay Ilona, kitől fia László (szül. 1897. márcz. 21.), Jolán (1901. decz. 10.), Ilonka (1903. szept. 6.) és András (szül. 1911. szept. 1.) Kr. Ferencznek leányai. 4. Katalin Kriston Ignáczné szül. 1819. jun. 24., †1868. 5. Mária Mikecz Károlyné szül. 1826. †1895. márcz. 22. 6. Erzsébet Borbély Gáspárné szül. 1834. decz. 24. † 1899. jun. 15. Miklósnak harmadik fiától Ferencztől, ki Mária Terézia idejében katonáskodott, származtatja magát a jelenleg Dunántul, főleg Baranya vármegyében s az erdélyi részekben, Hunyad vármegyében honos Krasznay-család akként, hogy ezen Ferencz fiának Antalnak fiai: 1. Lajos (szül. 1821., †1862.), 2. Miklós (szül. 1823. †1843.), 3. Antal (szül. 1824., †1887.), kinek fia Géza (szül. 1851.) kir. telekkönyvvezető Szigetvárott, 4. Pál (szül. 1825., †1902.) 1848/49-iki honvédőrnagy, az ujból felállitott honvédségnél ezredes; a világosi katasztrófa után kötélhalálra, kegyelem utján várfogságra itéltetett, melyből négy és fél évet az olmützi várban ki is töltött; nejétől, báró Győrffy Polixenától fiai: Béla és Olivér Hunyad vármegye főszolgabirája (†1911.) mindketten Brádon, Hunyad vármegyében, 5. Mihály (szül. 1826.) kir. tanácsos, a herczeg Eszeterházy javak volt felügyelője Pécsett, nejétől nimniczai és debrőti Keresztes Máriától fiai: a) Jenő (szül. 1856. †1900.) jogtudor, ügyvéd Pécsett; b) Miklós (szül. 1856.) jogtudor, ügyvéd Pécsett; c) Andor (szül. 1858.) szinész Nagyváradon; d) Mihály (szül. 1860.) Baranya vármegye főszolgabirája Siklóson. 6. Gyula (meghalt.) – Czímer: tojásdadalaku, arany szinü paizs alját folyó foglalja el s ebből derékig természetesszinü leopárd emelkedik ki, jobb előlábában egy háromfehérvirágos liliomgalyat tartva; sisakdisz: három fehérvirágos liliomgaly, melyre öblösen egy kígyó tekerődzik; takarók: fekete-arany. – Leszármazás:
I.
Krasznai Miklós 1650 körül; Sámuel 1683, 1702; Anna ilosvai Bornemisza György; Miklós (*1694 körül †1750) neje Selmeczy Borbála l. II. tábla; Imre (1734, 1754) neje Köröskényi Klára; Ferencz 1777 Mihalaky (Mihálylaky) Juliánna; István Szegedy Borbála; Imre urai Uray Ezsébet; Károly urai Uray Konstancia; Erzsébet csiktusnádi Sántha József; Antal *1763 †1816 Jászay Klára; Erzsébet Gyöngyössy György; István 1822, 1830 Jeney leány; Mária *1837 Pálfy János;
II.
Miklós l. II. tábla; József *1736. V/27 †1806 körül telegdi Török Terézia; Sámuel *1740 †; Ferencz Poócs Zsuzsánna l. III. tábla; Borbála *1745 †; Miklós †1816 Nyárády Klára; Erzsébet Farkas József; Miklós neje Dóbé Erzsébet †; László †; József *1780. II/10. †1851 neje Major Borbála; László *1813. III/26 †; József *1815. X/1. †1822. XI/22.; Mária *1819. VIII/27. Dombrády Leopold (esk. 1844); Erzsébet *1827. IV/1. Vékony Ferencz (esk. 1840); Anna *1777 †1834 nagyilosvai Ilosvay László; Ferencz *1779. V/25 †1846. IX/30 marusi Olasz Erzsébet (esk. 1813. V/27); Mária iklódi Iklódy István; József neje bagosi Bagossy Angéla; Józefa férje bilkei Galgóczy Imre; Károly *1814. III/8.; Juliánna *1816. III/16.; Mihály *1817. IX/23.; Terézia *1818. III/20.; Katalin *1819. VI/24. †1868 Kriston Ignácz; Gábor *1821. III/14. †1890. IX/27. Nagy Gizella (esk. 1873.); Ádám *1823. XII/27. †1894. II/7. urai Uray Johanna (esk. 1853. VIII/1.); Mária *1826. † 1895. III/22. Mikecz Károly (esk. 1846); Péter -*1830. IX/15. szelefarmosi Bodó Emilia (esk. 1852. X/24.); Valéria *1833. X/26. †; Erzsébet *1834. XII/24. †1899. VI/15. Borbélry Gáspár (esk. 1852. X/4.); Ferencz *1854. XI/22. †1897. IV/13. Kathrein Agatha; Izabella *1856. XII/13. †1877. IX/7.; Etelka *1858. X/29. †1890. XI/15. Losonczy Árpád (esk. 1882. I/12.); Miklós *1860. †1862. I.; Gábor *1862. VII/7. zsarolyáni Márton Irma (esk. 1888. V/1.); Zsigmond *1864. VI/11.; Bálint *1866. I/25. †1867. I/10.; Emma *1868. II/8. Losonczy Árpád (esk. 1891. I/10); Johanna *1889. IX/22. Scipus esk. 1910; Gábor *1892. V/3.; István *1893; Irma *1893. II/24.; Ilona *1854. III/24. Katits István (esk. 1872. III/8.); Piroska *1856. XI/6. †1901. X/21. Laskay István (esk. 1875. V/16.); Mária *1860. VI/6. Mezey Gyula (esk. 1881. II/10.); Erzsébet *1862. V/16. Gönczy István (esk. 1891. V/16.); Sándor *1864. II/16. szikszay Szikszay Ilona (esk. 1896. VI/6.); László *1897. III/21.; Margit *1898. II/1. † 1902. VII/8.; Jolán *1901. XII/10; Ilona *1903. IX/6.
III.
Ferencz Poócs Zsuzsánna l. II. tábla; József †; Antal *1789 †1836 Hegyi Sarolta; János Tiszafüreden; József †; Lajos *1821 †1862 Bükhel Jozefa; Pál *1822 †1902. VII/19. 1) losády báró Győrfy Polixena 2) Szoval Auguszta; Miklós *1823 †1843; Antal *1824 †1877 mozsai Horváth Francziska; Mihály *1826 nimniczai és debrődi Keresztes Mária (esk. 1855); Gyula *1828 †; Géza *1851; Aranka *1856; Gizella *1853 Dávid Ferencz; Imra *1855 Szulczer János; Jenő *1856. I. †1900 X/18. Visy Fanny; Miklós *1856. XII/24. Grossinger Juliska (esk. 1887); Andor *1858 †1909; Mihály *1860 Bun Ilona (esk. 1889); Margit *1864 Fischer Ferencz; 1) Béla *1850 neje Paukel Vilma; Olivér Hegewald Olga †1911; 2) Aranka *1879. VII/6. kovási Kovássy Illés; Ilona *1890 dr. Dégi Ödön (esk. 1910); Margit *1891; Béla *1893; Mária *1896; Miklós *1888; Jenő *1891; Mihály *1893; Erzsébet *1895.; Pál *1891; Elza *1894; Adrienne *1890; Henriette *1893; Béla *1896
Vö. NI. VI/463.; Gorzó 71.; Siebm. erd. 273.; MNZsbk. II. R. I/356–361.; Márki II/200.; rcsk. "
Forrás:
Harmathy-család Kempelen Béla Magyar nemes családok kötete alapján
Harmathy
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
4. kötet
Harmathy
Teljes szövegű keresés
Harmathy
Czímeres nemeslevelet 1690. jun. 5. H. János nyert (Biharm. lt.: OL.: Htt. Nob. Bihar.) – Vö. Siebm. 223.
Forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/4-kotet-56A5/harmathy-7ADB/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIkhhcm1hdGh5In0
--------------------------
Harmathy
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
4. kötet
Harmathy
Teljes szövegű keresés
Harmathy
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében Imre él. A család 1784. márcz. 20. legf. helyen is igazolta nemességét (LR. LIII/61.) – Vö. NI. V/56.; Petri V/586.
Forrása:
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/4-kotet-56A5/harmathy-7ADD/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIkhhcm1hdGh5In0
---------------------------------------------------------------------------------------
Harmathy (alias Lakatjáró)
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
4. kötet
Harmathy (alias Lakatjáró)
Teljes szövegű keresés
Harmathy (alias Lakatjáró)
Czímeres nemeslevelet 1642. szept. 19. H. Mátyás kapott (Biharm. lt.) – Vö. T. VI/179.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Lakatjáró, l. Harmathy (alias L.)
Kézikönyvtár
Kempelen Béla: Magyar nemes családok
6. kötet
Lakatjáró, l. Harmathy (alias L.)
Teljes szövegű keresés
Lakatjáró, l. Harmathy (alias L.)
Forrás:
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/6-kotet-9E8A/lakatjaro-l-harmathy-alias-l-B9FC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIkhhcm1hdGh5In0
2019. november 4., hétfő
A Vatikáni Titkos Leváltár új neve (Interjú Mons. Sergio Pagano prefektussal)
A Vatikáni Titkos Leváltár új neve (Interjú Mons. Sergio Pagano prefektussal)
Ferenc pápa L’esperienza storica kezedetű, motu proprio formájában 2019. október 22-én kiadott apostoli levelében a Vatikáni Titkos Levéltár nevét (Archivio Segreto Vaticano) azonnali hatállyal Vatikáni Apostoli Levéltárra (Archivio Apostolico Vaticano) változtatta. Az V. Pál (1605–1621) által 1611-ben alapított intézmény 1646 óta viselte folyamatosan ezt a nevet, a korábbi évtizedekben félhivatalosan Archivum novumként, illetve Archivum apostolicumként emlegették. Utóbbi elnevezés tulajdonképpen magától értetődő, hiszen mindaz, ami a pápához, az apostolfejedelmek utódához tartozik, apostoli jelleggel bír. Magát a pápai széket is „Apostoli Szentszék”-nek (Sancta Sedes Apostolica) nevezik ősidőktől fogva. Az „apostoli” elnevezés számos pápai intézmény nevében megjelent a római Kúriában. A kancellária (Cancelleria Apostolica), a kamara (Camera Apostolica), a javadalmakat, búcsúkat, pápai kegyeket „intéző” pápai hivatalok (Dataria Apostolica, Penitenziaria Apostolica, Segnatura Apostolica), mind-mind ezt a jelzőt viselték/viselik. De még a pápai palota (Palazzo Apostolico) és a közelében elhelyezett könytár (Biblioteca Apostolica) is. Így a pápa levéltára magától értetődően szintén „apostoli”. Az Archivum Secretum Vaticanum majd négyszázéves hagyományos elnevezésének pápai megváltoztatása mindazonáltal magyarázatra szorul. Ezzel a magyarázattal szolgál a levéltár prefektusa, Mons. Sergio Pagano alább olvasható interjúja, melyet a Corriere della Serának adott (Massimo Franco, 28.10.2019), és amelyet Mons. Pagano szíves engedélyével közlünk magyar fordításban.
Forrás: https://www.facebook.com/pg/institutumfraknoi/posts/?ref=page_internal
https://www.facebook.com/pg/institutumfraknoi/posts/?ref=page_internal
A Vatikáni Titkos Leváltár új neve (Interjú Mons. Sergio Pagano prefektussal)
2019. november 4.
Ferenc pápa L’esperienza storica kezedetű, motu proprio formájában 2019. október 22-én kiadott apostoli levelében a Vatikáni Titkos Levéltár nevét (Archivio Segreto Vaticano) azonnali hatállyal Vatikáni Apostoli Levéltárra (Archivio Apostolico Vaticano) változtatta. Az V. Pál (1605–1621) által 1611-ben alapított intézmény 1646 óta viselte folyamatosan ezt a nevet, a korábbi évtizedekben félhivatalosan Archivum novumként, illetve Archivum apostolicumként emlegették. Utóbbi elnevezés tulajdonképpen magától értetődő, hiszen mindaz, ami a pápához, az apostolfejedelmek utódához tartozik, apostoli jelleggel bír. Magát a pápai széket is „Apostoli Szentszék”-nek (Sancta Sedes Apostolica) nevezik ősidőktől fogva. Az „apostoli” elnevezés számos pápai intézmény nevében megjelent a római Kúriában. A kancellária (Cancelleria Apostolica), a kamara (Camera Apostolica), a javadalmakat, búcsúkat, pápai kegyeket „intéző” pápai hivatalok (Dataria Apostolica, Penitenziaria Apostolica, Segnatura Apostolica), mind-mind ezt a jelzőt viselték/viselik. De még a pápai palota (Palazzo Apostolico) és a közelében elhelyezett könytár (Biblioteca Apostolica) is. Így a pápa levéltára magától értetődően szintén „apostoli”. Az Archivum Secretum Vaticanum majd négyszázéves hagyományos elnevezésének pápai megváltoztatása mindazonáltal magyarázatra szorul. Ezzel a magyarázattal szolgál a levéltár prefektusa, Mons. Sergio Pagano alább olvasható interjúja, melyet a Corriere della Serának adott (Massimo Franco, 28.10.2019), és amelyet Mons. Pagano szíves engedélyével közlünk magyar fordításban.
Interjú
„Bár a Vatikáni Levéltár már nem Titkos, bizonyos iratok továbbra is privátnak minősülnek”
Massimo Franco
A „Vatikáni Titkos Levéltár” meghal. A „Vatikáni Apostoli Levéltár” megszületik… „Íme Ferenc pápa motu proprio-ja, ami eltörli a «secretum» elnevezést” – mondja Mons. Sergio Pagano, a világ legizgalmasabb rejtélyeinek őrzője, miközben leteszi az asztalra azt a három lapból álló dokumentumot, amellyel október 22-én, Jorge Mario Bergoglio úgy döntött, hogy eltöröl négy évszázados pápai történelmet. Mons. Pagano egy puritán ligúriai. Egyszerűen öltözködik, kollárés, rövid ujjú szürke papi inget visel, melyet be sem tűr fekete nadrágjába, bőrszandálban jár. Mons. Pagano több mint húsz esztendeje a prefektusa ennek a mitikus intézménynek, melyben összesen negyvenkét évet töltött el különféle beosztásokban. Irodájának nagy félholdalakú vasráccsal védett ablakából látható a Pápai Tudományos Akadémia kis épülete a vatikáni kertekben. A felső és a lentebbi emeleteken több millió kötet és dokumentum található. Ezek alkotják – ahogy valaha mondták – „Európa központi levéltárát”, most pedig azt lehet mondani, hogy az „egész világ levéltárát”. Az Archivum Secretum Vaticanum-ról egészen 1646-tól kezdve beszélhetünk. De a „titkos” melléknév félreérthetővé, sőt „többértelművé kezdett válni és negatív árnyalatokat vett”, írja Ferenc Pápa a 2019. október 27-én közzétett apostoli levelében. Az elnevezés most tehát megváltozik.
Miért döntött Ferenc Pápa a „titkos” melléknév eltörlése mellett?
A döntés annak köszönhető, hogy a Pápa erősen érzékeny az átláthatóság iránti igényre. Az a szándéka, hogy az egyház anélkül járjon el, amit úgy lehetne tekinteni, mint kísérletet vagy netalán kísértést az elzárkózásra, rejtőzködésre.
Igen, de konkrétan mi változik?
Változik az elnevezés. Nem változik ugyanakkor sem a levéltár felépítése, sem pedig a működése. A megoldandó probléma az, hogy a levéltár közelebb kerüljön a hétköznapi emberek elképzeléséhez, és kiküszöbölődjön, hogy olyan előítéletes jelentéstartalmak kapcsolódjanak hozzá, mint a „rejtett”, „nem nyitott”, „keveseknek fenntartott” – ahogy Ferenc pápa írja. A levéltárat azonban a „titkos” melléknévvel is általános megbecsülésnek örvendett eddig. Az elnevezés megváltoztatásával azonban közelebb kerül a világ többi nyilvános történelmi levéltárához.
Ahhoz, hogy érthető legyen: ez azt jelenti, hogy például XII. Pius pápa levéltára teljes egészében szabadon elérhető lesz?
Jövő márciustól kezdve igen, ahogy már előre jelezve lett. Látja, függetlenül az elnevezés változásától, a Vatikáni Levéltár minden egyes pontifikátus anyagának megnyitásakor rendelkezésre bocsátja az összes forrást. Tehát a szóban forgó motu proprio előtt is a források teljességükben készen álltak arra, hogy a tudósok tanulmányozzák őket.
De most már nem lesz semmi titkos a levéltárban?
Semmi, kivéve bizonyos típusú dokumentumokat, amelyeket a II. (Szent) János Pál pápa által kibocsátott, a Szentszék levéltáráról szóló 2005. évi törvény megjelölt. A többi megtekinthető volt és ma is az.
Melyek azok a dokumentumok, amelyek titkosak maradnak?
A konklávék aktái, a pápa és a bíborosok személyes hagyatékai, a püspökinevezések iratai, a Szentszék hivatalnokai kinevezésének előkészítő dokumentumai. Továbbá a házassági perek, és az Államtitkárság által ilyenként megjelölt iratok. Ahogy az írásban rögzítve van.
Tehát az utolsó konklávéról semmit sem lehet majd tudni.
Már korábban is voltak rendelkezések a konklávé titkosságának megőrzéséről. Az említett 2005-ös levéltári törvény beépíti ezeket az ősi korlátozásokat. A konklávék részleteit nem lehet nyilvánossá tenni. A szavazólapokat egyébként is rögvest elégetik, és csupán az úgynevezett szavazatösszesítők kerülnek megőrzésre.
Bocsásson meg, de nem valós annak kockázata, hogy sokan azt gondolják majd, egyszerű látszatintézkedésről van csupán szó? Megváltozik ugyan a titkos levéltár elnevezése, de minden marad úgy, mint korábban.
Értem, hogy egy ehhez hasonló bizonytalanság eszébe juthat a hétköznapi embereknek. Ismerve azonban a pápa magatartását, oly közvetlen és figyelmes a korunk érzékenységére, hogy nincs ok ennek a feltételezésnek a felvetésére.
Mikor tudta meg, hogy Ferenc pápa el akarta törölni a „titkot”?
José Tolentino de Mendonca, aki most Római Szentegyház bíboros könyvtárosa és levéltárosa, valamint jómagam pár hónappal ezelőtt szerzetünk róla tudomást.
A dokumentum elkészítésekor a pápa megkérdezte az Ön véleményét ezzel kapcsolatban?
Ahogy a római Kúriában gyakran előfordul, természetes hogy a pápa a maga bölcsességében véleményeket és javaslatokat kér a döntései által érintett szervezetektől. Ez történt mind de Mendonca bíborossal, mind pedig velem is ez esetben, s rendelkezésre bocsátottuk saját tapasztalatainkat.
És a pápán kívül ki sürgette ezt a hírt?
Nem tudom pontosan. De azt hiszem, hogy az ellenvetés a „titkos” többértelmű melléknév megőrzésével szemben az egyesült államokbeli, német és latin-amerikai részegyházaktól származik.
Önök adományokból is élnek. Ez az újdonság hátrányára vagy előnyére fog válnia levéltárnak?
Őszintén azt hiszem, hogy a név megváltoztatása nem fogja zavarni egyik jótevőnket sem. Másrészről azt gondolom, hogy kiküszöbölve minden apró gyanúját vagy hamis jelentését a titkosság fogalmának, az új elnevezés még jobban elősegítheti az adakozásban a világ különböző nemzeteit.
Ön több mint húsz éve a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa. Nem fog most identitásválságot elszenvedni?
Nem nagyon… azért sem, mert mindig is azt vallottam, hogy a Titkos Levéltár eredeti értelmében „magánt” jelent, anélkül hogy félreértelmezném a mai jelentése szerint. Négy évszázada nyitottak vagyunk azok számára, akik iratok másolatát kérték, egyaránt minden laikus és egyházi tudós számára. A történészek jól tudják, hogy a tizenhetedik és tizenkilencedik század között működő elődeik által kiadott pápai dokumentumok gyűjteményei (gondolok például a különféle szerzetesrendek Bullariumaira, vagy akár Cesare Baronio Annales-eire az egyház történetéről), nem lehettek volna összeállíthatók a Vatikáni Titkos Levéltár segítsége nélkül. Ennek híján az egyes monográfiák a pápákról és a pápaságról sem kerülhettek volna megírásra különféle kutatók tollából ezekben az évszázadokaban.
Még egy kis nosztalgia sem fogja el, mint sok titok őrzőjét? Önt a Titkos Levéltárral azonosítják.
Mint tudós és prefektus eddig a motu proprio-ig és amit ezzel kifejez a Szentatya, soha nem éreztem szükségesnek a Titkos Levéltár elnevezésének mentegetését, igazolását. És amikor konferenciákon, előadásokon és cikkekben kérték tőlem, mindig könnyen megmagyarázhattam, hogy ez a „titkos” csak „magánt” jelent. Soha nem volt a Pápai Állam, majd a Vatikáni Állam levéltára. Csakis a pápa magánlevéltára és kizárólagos joghatása alá tartozik. Ugyanakkor, elismerem, hogy talán egy olyan generációhoz tartozom, amihez még szól a latin nyelv, és a latin nem egy könnyen érthető nyelv. Most, a korunkbeli helyzetben megértem Ferenc pápa jogos megfontolásait arra vonatkozólag, hogy az intézmény elfogadottabbá váljon a közvélemény szemében.
Bocsásson meg, de mi a különbség a „titkos” és az „apostoli” között?
Ezek a kifejezések történelmileg és jogilag szinte azonosak. A „titkos” azt jelenti, hogy „magán”, az „apostoli” pedig azt, hogy „dominus apostolicus”-é, ami a római Kúria régi és új szókincsében egyedül a pápát jelzi. Tehát a pápa levéltára volt és marad.
Nem fél a kritikától? Ezelőtt mint a Titkos Levéltár prefektusát kritizálták, most talán kritizálni fogják azért, mert elfogadta ezt az újítást.
A pápa így döntött, és én is, mint mindenki más, nem csak kötelesek vagyunk engedelmeskedni, hanem együtt is kell működnünk vele.
Véleménye szerint négyszáz év múlva talán a levéltár vissza fogja kapni a titkos elnevezést, ha még létezni fog?
Nem hiszem. Ez a döntés közelebb hozza egymáshoz a két „rokon” intézményt, a Könyvtárat és a Levéltárat. És nagy jelentőségű történelmi fordulópontot jelöl: mindenekelőtt szimbolikusan.
Olaszból fordította: Nagy Katalin–Tusor Péter
Mons. Pagano budapesti útja során is beszélt a levéltár nevéről (15:46-tól)
Pécsy-családbeliek Kempelen Béla Magyar nemesi családok kötete alapján
"Pécsy-családbeliek.
--------------- ..................... ------------------ .......................... -------------------- ..............
Pécsy.
Teljes szövegű keresés
Pécsy (oláhujfalusi).
Czímerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Teljes szövegű keresés
Zombory (zombori, másképen Zombori Fejes). Zemplén vármegyei eredetű régi nemes család. Ősi fészke a XVIII. században leégett s porrá vált régi Zombor volt, mely a mai Mád és Zombor helységek között feküdt.
A család eredete még nincs teljesen tisztázva. Tagjai főleg a lelkészi pályákon működtek.
A családról már a XVI. századtól vannak adataink. Igy 1579-ben Fejes Péter, Fejes Domokosnak fia, ügyvédjeit jelenti be a leleszi konventben.
1590-ben Fejes Péterné Halmossy Katalin saját és fia István és leánya Judit nevében óvást tesz Zomborban lévő kuriája és több darab szőlőjének elidegenítése miatt.
1592-ben Zombory Fejes Péter zombori földbirtokos.
1614-ben nemes Egry Péter, zombori Fejes István és Gyöngyössy Mihály atyafiak pert indítanak felső vadászi Rákóczy Zsigmond és György ellen zombori jobbágyaik visszaszerzése iránt.
1648-ban Gyöngyössy László, Gyöngyössy Zsuzsánna, néhai zombori Fejes Jánosné, Gyöngyössy Judit Kántor Istvánné 100 arany vinculum kikötése mellett osztoznak Zomboron és bárhol található ingatlanaikon és jobbágyaikon. – Ezen osztálylevélből kitűnik, hogy nevezettek Zombornak kétharmad részét bírták.
1659-ben özv. zombori Fejes Jánosné a leleszi konvent előtt tiltakozik, hogy Vesselényi Ferenc nádor az ő Csörgő-féle szőlőjét hatalmasul elfoglalta.
1653-ban zombori Fejes György, zombori Fejes János és nemes Gyöngyössy Zsuzsánna fia dunavecsei lelkész a solti egyházmegye séniora.
1670-ben néhai zombori Fejes János özvegye Gyöngyössy Zsuzsánna a zombori kurián és vagyona fölött végrendelkezik zombori Fejes György és leányai javára.
1610. november 16-án Ns Sénior Fejes János, Zombory Mátyás és Ns Szabó István zombori és mádi birtokosok Gyöngyösy Zsuzsánna végrendelete szerint bizonyságot tesznek arról, hogy a régi és nemes eredetű Fejes familiának Zombor város határában nemesi kuriájuk, földjeik, nemesi fundusaik, szőleik, rétjeik, malmaik stb. voltak, melyeket az árva atyafiak között négy részre osztanak akként, hogy a nemes kuria és fundus zombori Fejes Györgynek jutott.
Zombori Fejes György 1678-tól 1692-ig bekövetkezett haláláig halasi lelkész és a dunamelléki egyház szuperintendense. – Fia György, született 1686-ban Kiskunhalason, 1706-ban kezéhez veszi özvegy édesanyja által neki átadott a zombori jószágról szóló zálogleveleket, melyeket a kiváltásra érvényesíteni akar. – 1710-ben nősül, Nagykőrösről nemes Erdősy Mihály pestvármegyei szolgabíró és nemes Bíró Erzsébet leányát vette el. Özvegye másodszor nyáregyházi Nyáry Mihályhoz ment férjhez.
Fia ugyancsak György, született 1710-ben, nagykőrösi birtokos, ismét élénkebb tevékenységet fejt ki Zemplén vármegyében, amennyiben még nagyatyja által szendrői Olasz Györgynek elzálogosított jószága visszaváltása tárgyában fáradozik, s hosszú pereskedést folytat Tolnay Sámuel, továbbá Bakxa Zsuzsánna Farkas János házastársa, azelőtt ifj. Zsoldos Mihályné atyafiai ellen, kikkel részben 1736-ban atyafiságos egyezségre lépett, részben 1745-ben a pert a kir. Tábla az ő javára itélte.
Zombori Fejes György midőn visszaváltotta ősi zempléni birtokait, 1736-ban újra zálogba adja báró Orczy Istvánnak, majd osztályos atyafiai által megtámadtatván, 1745-ben a nagyváradi káptalan előtt adja zálogba újra birtokát, melyet 1755-ben az egri káptalan előtt végképpen elad báró Orczy Lőrincnek, miután édesanyja nyáregyházi Nyáry Mihályné halála után megosztozik féltestvérével az anyai Erdősy-féle vagyont illetőleg.
Zombori Fejes György a Péró-féle lázadás alkalmával 1740-ben a kőrösi kompánia egyik tisztje, a városnál szenátorságot is viselt, felesége az 1710-ben született nemes Daby Sámuel nagykőrösi teológiai tanár leánya Éva. – A családból László ügyvéd, Kecskemét város főügyésze, Kecskemétre költözött, – kinek fiai Géza, László és István terjesztik tovább Kecskeméten a családot.
A zombori Fejes-családot Nagy Iván kihaltnak tekinti, azonban a fentemlített családtörténeti adatok szerint, melyek részint családi régi eredeti és részben hiteles másolatok, ennek ellenkezőjét bizonyították be. Tény az, hogy a zombori Fejes János elhalálozása alkalmával, mely az 1640-es évek elején következett be, egyetlen fia György terjeszthette volna Zemplénben a családot, de miután ő külföldi teológiákon járt, majd Pestmegyében lelkészkedett és utódjai Nagykőrösön telepedtek meg és ősi jószáguk visszaváltása tárgyában csak 60 esztendő mulva jelentkeztek újra Zemplénben, s 1755. után a családnak Zemplénben teljesen nyoma veszett, Nagy Ivánnak a következtetése helytálló volt.
A zombori Fejes-család, mint régi Zemplén vármegyei birtokos család újabbi nemes leveléről nem tudunk. Egy tanuvallomási jegyzőkönyv szerint Szabolcs megyében Bujon bizonyos Vékony kapitánynál volt elzálogosítva. Családi iratain a régi nemesség egyszerű jelvényét, a kardot tartó könyöklő, néhol páncélos kart használja pecsétül.
A család nemzedékrendjét az 1648. év előtt élt zombori Fejes Jánostól a m. kir. belügyminiszter 48.622/1909. szám alatt igazolta.
Leszármazás:
Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében András (péchujfalusi), Sándor; Bácsmegyében András; Beregmegyében a P.-család; Biharmegyében István, Mihály, Sándor; Esztergommegyében Imre; Borsodmegyében Antal (péchujfalusi); Fehérmegyében Ézsiás; Gömörmegyében Mátyás, János; Komárommegyében András; Sárosmegyében 2 Gábor, György, László, Sándor, András, Gáspár, 2 János, József, Pál, Zsigmond; Szabolcsmegyében Sándor; Zemplénmegyében János, Gáspár élnek. – Vö. Dudás 121.; Alapi 165. "
--------------- ..................... ------------------ .......................... -------------------- ..............
Pécsy.
Czímereslevele kelt 1687. (l. Czirbesz.)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Teljes szövegű keresés
Pécsy (oláhujfalusi).
Czímerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Teljes szövegű keresés
Pécsy, l. Péchy alatt is.
Forrása:
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/8-kotet-E988/pecsy-l-pechy-alatt-is-FA47/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogInBcdTAwZTljc3kgY3NhbFx1MDBlMWQifQ
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Zombory (zombori, másképen Zombori Fejes). Zemplén vármegyei eredetű régi nemes család. Ősi fészke a XVIII. században leégett s porrá vált régi Zombor volt, mely a mai Mád és Zombor helységek között feküdt.
A család eredete még nincs teljesen tisztázva. Tagjai főleg a lelkészi pályákon működtek.
A családról már a XVI. századtól vannak adataink. Igy 1579-ben Fejes Péter, Fejes Domokosnak fia, ügyvédjeit jelenti be a leleszi konventben.
1590-ben Fejes Péterné Halmossy Katalin saját és fia István és leánya Judit nevében óvást tesz Zomborban lévő kuriája és több darab szőlőjének elidegenítése miatt.
1592-ben Zombory Fejes Péter zombori földbirtokos.
1614-ben nemes Egry Péter, zombori Fejes István és Gyöngyössy Mihály atyafiak pert indítanak felső vadászi Rákóczy Zsigmond és György ellen zombori jobbágyaik visszaszerzése iránt.
1648-ban Gyöngyössy László, Gyöngyössy Zsuzsánna, néhai zombori Fejes Jánosné, Gyöngyössy Judit Kántor Istvánné 100 arany vinculum kikötése mellett osztoznak Zomboron és bárhol található ingatlanaikon és jobbágyaikon. – Ezen osztálylevélből kitűnik, hogy nevezettek Zombornak kétharmad részét bírták.
1659-ben özv. zombori Fejes Jánosné a leleszi konvent előtt tiltakozik, hogy Vesselényi Ferenc nádor az ő Csörgő-féle szőlőjét hatalmasul elfoglalta.
1653-ban zombori Fejes György, zombori Fejes János és nemes Gyöngyössy Zsuzsánna fia dunavecsei lelkész a solti egyházmegye séniora.
1670-ben néhai zombori Fejes János özvegye Gyöngyössy Zsuzsánna a zombori kurián és vagyona fölött végrendelkezik zombori Fejes György és leányai javára.
1610. november 16-án Ns Sénior Fejes János, Zombory Mátyás és Ns Szabó István zombori és mádi birtokosok Gyöngyösy Zsuzsánna végrendelete szerint bizonyságot tesznek arról, hogy a régi és nemes eredetű Fejes familiának Zombor város határában nemesi kuriájuk, földjeik, nemesi fundusaik, szőleik, rétjeik, malmaik stb. voltak, melyeket az árva atyafiak között négy részre osztanak akként, hogy a nemes kuria és fundus zombori Fejes Györgynek jutott.
Zombori Fejes György 1678-tól 1692-ig bekövetkezett haláláig halasi lelkész és a dunamelléki egyház szuperintendense. – Fia György, született 1686-ban Kiskunhalason, 1706-ban kezéhez veszi özvegy édesanyja által neki átadott a zombori jószágról szóló zálogleveleket, melyeket a kiváltásra érvényesíteni akar. – 1710-ben nősül, Nagykőrösről nemes Erdősy Mihály pestvármegyei szolgabíró és nemes Bíró Erzsébet leányát vette el. Özvegye másodszor nyáregyházi Nyáry Mihályhoz ment férjhez.
Fia ugyancsak György, született 1710-ben, nagykőrösi birtokos, ismét élénkebb tevékenységet fejt ki Zemplén vármegyében, amennyiben még nagyatyja által szendrői Olasz Györgynek elzálogosított jószága visszaváltása tárgyában fáradozik, s hosszú pereskedést folytat Tolnay Sámuel, továbbá Bakxa Zsuzsánna Farkas János házastársa, azelőtt ifj. Zsoldos Mihályné atyafiai ellen, kikkel részben 1736-ban atyafiságos egyezségre lépett, részben 1745-ben a pert a kir. Tábla az ő javára itélte.
Zombori Fejes György midőn visszaváltotta ősi zempléni birtokait, 1736-ban újra zálogba adja báró Orczy Istvánnak, majd osztályos atyafiai által megtámadtatván, 1745-ben a nagyváradi káptalan előtt adja zálogba újra birtokát, melyet 1755-ben az egri káptalan előtt végképpen elad báró Orczy Lőrincnek, miután édesanyja nyáregyházi Nyáry Mihályné halála után megosztozik féltestvérével az anyai Erdősy-féle vagyont illetőleg.
Zombori Fejes György a Péró-féle lázadás alkalmával 1740-ben a kőrösi kompánia egyik tisztje, a városnál szenátorságot is viselt, felesége az 1710-ben született nemes Daby Sámuel nagykőrösi teológiai tanár leánya Éva. – A családból László ügyvéd, Kecskemét város főügyésze, Kecskemétre költözött, – kinek fiai Géza, László és István terjesztik tovább Kecskeméten a családot.
A zombori Fejes-családot Nagy Iván kihaltnak tekinti, azonban a fentemlített családtörténeti adatok szerint, melyek részint családi régi eredeti és részben hiteles másolatok, ennek ellenkezőjét bizonyították be. Tény az, hogy a zombori Fejes János elhalálozása alkalmával, mely az 1640-es évek elején következett be, egyetlen fia György terjeszthette volna Zemplénben a családot, de miután ő külföldi teológiákon járt, majd Pestmegyében lelkészkedett és utódjai Nagykőrösön telepedtek meg és ősi jószáguk visszaváltása tárgyában csak 60 esztendő mulva jelentkeztek újra Zemplénben, s 1755. után a családnak Zemplénben teljesen nyoma veszett, Nagy Ivánnak a következtetése helytálló volt.
A zombori Fejes-család, mint régi Zemplén vármegyei birtokos család újabbi nemes leveléről nem tudunk. Egy tanuvallomási jegyzőkönyv szerint Szabolcs megyében Bujon bizonyos Vékony kapitánynál volt elzálogosítva. Családi iratain a régi nemesség egyszerű jelvényét, a kardot tartó könyöklő, néhol páncélos kart használja pecsétül.
A család nemzedékrendjét az 1648. év előtt élt zombori Fejes Jánostól a m. kir. belügyminiszter 48.622/1909. szám alatt igazolta.
Leszármazás:
I.
János (Zombor) Gyöngyössy Zsuzsa († 1670.); György sz. 1624. Zombor 1670-ben zombori birtokát 10 évre elzálogosította. 1678. szuperintendens, halasi lelkész. † 1692. I/7. Halason. Bogdányi Zsuzsánna; Anna Csonka János 1670.; Zsuzsánna 1670.; Zsófia 1670. Zemlényi György sárospataki tanár; Erzsébet 1690: Vecsey István halasi majd monori lelkész; Zsuzsánna 1681 : Farkas János; Judith 1685. II/21 : Kamarás János; Zsófia 1691. II/8. : Szivós István szolgabiró Nagykőrös; Mária 1694. III/10: Dömsödy János ráckevei lelkész; Anna sz. 1678. XI/22. Maday István; György sz. 1686. aug. 12. Halas † 1720. 1710. Nagykőrös: Erdőssy Erzsébet († 1756.); György sz. 1710. Nagykőrös, † 1775. Nagykőrösi birtokos, szenátor 1733. X/17 : Daby Éva; Judith 1. Keresztesy Pál 2. Virágh Mihály ref. lelkész (Kunszentmiklós); Éva sz. 1737. Baky János (Kunszentmiklós); Anna sz. 1771. Tóth Miklós (Kunszentmiklós); György sz. 1744. Nagykőrös Szentpétery Erzsébet; Sándor sz. 1753. Szabó Anna; Erzsébet sz. 1755. Borsos Mihály (Kunszentmiklós); János sz. 1758. Nagykőrös, † 1844. Földbirtokos, 1889-ben franciák ellen insurgál. 1788. I/29. Nagykőrös : inárcsi Farkas Terézia (Már a Zombory nevet használja); Lajos Halász Mária; Pál 1. Fülöp Mária 2. Halász Ilona; Ambrus; Lajos 1848-ban nemzetőr Halász Sára; Juliánna Szabó István; Lajos 1838.; János sz. 1789. Pándy Klára l. II. tábla; István sz. 1790–1818 : Balogh Erzsébet l. III. tábla; József sz. 1796. † 1834. Kaszap Juliánna; Teréz Bory István; Sándor sz. 1802. Sántha Lídia; László sz. 1806. VI/28. † 1889. 1839. X/19 : Katona Mária l. IV: tábla; Mária sz. 1810. 1. Szarvas Sándor 2. Szívós Mihály; József sz. 1833. Kovács Sára; Sándor; Ambrus * 1830. Katona Terézia; Balázs * 1841. Vladár Judith; Rozália Vladár János; Elek; Imre; Ambrus; Éva Czirják József; Mária Szépe Ferenc; Erzsébet Csete László; Teréz Zombory Károly; József Meskoviczi Mária;
II.
János * 1789. 1817 : Pándy Klára l. I. tábla; Klára 1845 : Futó Ferenc; Ferenc sz. 1817. † 1902. Vladár Terézia (sz. 1820. † 1900.); Teréz; Károly Zombory Terézia; Ferenc Búz Eszter; Teréz; Károly; István; Eszter; Sándor; Kálmán; Rozália; Ferenc; Juliánna;
III.
István sz. 1790. 1818 : Balogh Erzsébet l. I. tábla; István sz. 1821. † 1904. inotai Tóth Erzsébet; Erzsébet Sáfár Nagy István; Éva Nagy Ádám espres; György * 1827. † 1896. Szentpéteri Erzsébet; László sz. 1832. Farkas Szabó Juliánna; György 1851–1906. 1877 : Pesti Lidia; Juliánna * 1852. Pesti Ferenc; Pál * 1854. Pesti Lidia; József * 1862. Dömötör Teréz; László * 1864. S. Hegedüs Eszter; Lidia * 1878. Gegő János h. h. h.; Teréz * 1880. 1903 : Sz. Szabó Ambrus; Eszter * 1882. 1911: Huszár Ferenc; Pál * 1884. h. h. h.; Dénes * 1894. h. h. h.; Eszter Czira Balázs; Dániel sz. 1886. V/22. ref. tanitóképezde igazgató Nagykőrös. 1895 : Szivós Amália; István * 1869. XII/24. Nyiry Terézia (esk. 1894.); Balázs * 1871. VII/13. Bányai Julianna (esk. 1896.); Ilona * 1896. VI/1. † 1911. IV/2.; István * 1897. VII/1. 1927. XI/30 : Czira Rozália; Teréz 1905. VII/24.; Julianna * 1897. III/8. 1926. XII/15 : Füle Bálint (Cegléd); Balázs * 1900. II/21; Antal * 1902. I/17. 1927. X/16 : Szücs Eszter; Margit * 1903. XI/27.; György * 1913. XI/27.; György * 1913. IV/27.; Etelka * 1917. VII/4.;
IV.
László sz. 1806. VI/28. † 1889. 1839. X/19. Nagykőrös : Katona Mária (sz. 1819. XI/6. † 1893.) (l. I. tábla); Borbála sz. 1840. III/5. † 1916. Nkőrös, Dúss Gergely; László sz. 1842. VI/22. Kecskemét város főügyésze, az ügyvédi kamara elnöke, földbirt. † 1902. IV/23. 1870. XI/12 : Forián Irma (sz. 1851. III/19.); Imre sz. 1843. III/24. † 1928. földbirtokos, Kecskemét Nagy Jusztinia; János sz. 1850. II/10. földbirtokos Pécsy Juliánna; Lidia sz. 1855. VI/18. Meskoviczy László; Mária sz. 1857. X/3. Boros Dániel; Zsuzsanna sz. 1863. II/19. Dékány Sándor; Mátyás földbirtokos Kecskeméten; János; László; Imre h. h. h.; György; Ida sz. 1861. IX/8. † 1902. VI/5.; Géza sz. 1872. X/24. ny. honv. tábornok 1898. febr. 5. Kelemér: putnoki Putnoky Matild; Irén sz. 1873. XII/15. 1897. IV/4 : Katona József szöv. igazgató; László sz. 1881. IV/30. Földbirt., a Nemzeti Hitel Intézet ügyésze, ügyvéd Kecskeméten 1916. XI/16 : Gall Mária; István sz. 1885. VII/29. Kecskemét. Földbirtokos. 1924. IV/27. Eperjes : Janik Jolán; László sz. 1919. IV/2. Nagykőrös; Géza sz. 1900. julius 6. Nyiregyháza; Jolán sz. 1925. I/30.; István sz. 1927. X/30.;
Vö. NI. IV/142.; Benkó 385.; közs. 445.; rcsk. és Fejes (zombori).
János (Zombor) Gyöngyössy Zsuzsa († 1670.); György sz. 1624. Zombor 1670-ben zombori birtokát 10 évre elzálogosította. 1678. szuperintendens, halasi lelkész. † 1692. I/7. Halason. Bogdányi Zsuzsánna; Anna Csonka János 1670.; Zsuzsánna 1670.; Zsófia 1670. Zemlényi György sárospataki tanár; Erzsébet 1690: Vecsey István halasi majd monori lelkész; Zsuzsánna 1681 : Farkas János; Judith 1685. II/21 : Kamarás János; Zsófia 1691. II/8. : Szivós István szolgabiró Nagykőrös; Mária 1694. III/10: Dömsödy János ráckevei lelkész; Anna sz. 1678. XI/22. Maday István; György sz. 1686. aug. 12. Halas † 1720. 1710. Nagykőrös: Erdőssy Erzsébet († 1756.); György sz. 1710. Nagykőrös, † 1775. Nagykőrösi birtokos, szenátor 1733. X/17 : Daby Éva; Judith 1. Keresztesy Pál 2. Virágh Mihály ref. lelkész (Kunszentmiklós); Éva sz. 1737. Baky János (Kunszentmiklós); Anna sz. 1771. Tóth Miklós (Kunszentmiklós); György sz. 1744. Nagykőrös Szentpétery Erzsébet; Sándor sz. 1753. Szabó Anna; Erzsébet sz. 1755. Borsos Mihály (Kunszentmiklós); János sz. 1758. Nagykőrös, † 1844. Földbirtokos, 1889-ben franciák ellen insurgál. 1788. I/29. Nagykőrös : inárcsi Farkas Terézia (Már a Zombory nevet használja); Lajos Halász Mária; Pál 1. Fülöp Mária 2. Halász Ilona; Ambrus; Lajos 1848-ban nemzetőr Halász Sára; Juliánna Szabó István; Lajos 1838.; János sz. 1789. Pándy Klára l. II. tábla; István sz. 1790–1818 : Balogh Erzsébet l. III. tábla; József sz. 1796. † 1834. Kaszap Juliánna; Teréz Bory István; Sándor sz. 1802. Sántha Lídia; László sz. 1806. VI/28. † 1889. 1839. X/19 : Katona Mária l. IV: tábla; Mária sz. 1810. 1. Szarvas Sándor 2. Szívós Mihály; József sz. 1833. Kovács Sára; Sándor; Ambrus * 1830. Katona Terézia; Balázs * 1841. Vladár Judith; Rozália Vladár János; Elek; Imre; Ambrus; Éva Czirják József; Mária Szépe Ferenc; Erzsébet Csete László; Teréz Zombory Károly; József Meskoviczi Mária;
János * 1789. 1817 : Pándy Klára l. I. tábla; Klára 1845 : Futó Ferenc; Ferenc sz. 1817. † 1902. Vladár Terézia (sz. 1820. † 1900.); Teréz; Károly Zombory Terézia; Ferenc Búz Eszter; Teréz; Károly; István; Eszter; Sándor; Kálmán; Rozália; Ferenc; Juliánna;
István sz. 1790. 1818 : Balogh Erzsébet l. I. tábla; István sz. 1821. † 1904. inotai Tóth Erzsébet; Erzsébet Sáfár Nagy István; Éva Nagy Ádám espres; György * 1827. † 1896. Szentpéteri Erzsébet; László sz. 1832. Farkas Szabó Juliánna; György 1851–1906. 1877 : Pesti Lidia; Juliánna * 1852. Pesti Ferenc; Pál * 1854. Pesti Lidia; József * 1862. Dömötör Teréz; László * 1864. S. Hegedüs Eszter; Lidia * 1878. Gegő János h. h. h.; Teréz * 1880. 1903 : Sz. Szabó Ambrus; Eszter * 1882. 1911: Huszár Ferenc; Pál * 1884. h. h. h.; Dénes * 1894. h. h. h.; Eszter Czira Balázs; Dániel sz. 1886. V/22. ref. tanitóképezde igazgató Nagykőrös. 1895 : Szivós Amália; István * 1869. XII/24. Nyiry Terézia (esk. 1894.); Balázs * 1871. VII/13. Bányai Julianna (esk. 1896.); Ilona * 1896. VI/1. † 1911. IV/2.; István * 1897. VII/1. 1927. XI/30 : Czira Rozália; Teréz 1905. VII/24.; Julianna * 1897. III/8. 1926. XII/15 : Füle Bálint (Cegléd); Balázs * 1900. II/21; Antal * 1902. I/17. 1927. X/16 : Szücs Eszter; Margit * 1903. XI/27.; György * 1913. XI/27.; György * 1913. IV/27.; Etelka * 1917. VII/4.;
László sz. 1806. VI/28. † 1889. 1839. X/19. Nagykőrös : Katona Mária (sz. 1819. XI/6. † 1893.) (l. I. tábla); Borbála sz. 1840. III/5. † 1916. Nkőrös, Dúss Gergely; László sz. 1842. VI/22. Kecskemét város főügyésze, az ügyvédi kamara elnöke, földbirt. † 1902. IV/23. 1870. XI/12 : Forián Irma (sz. 1851. III/19.); Imre sz. 1843. III/24. † 1928. földbirtokos, Kecskemét Nagy Jusztinia; János sz. 1850. II/10. földbirtokos Pécsy Juliánna; Lidia sz. 1855. VI/18. Meskoviczy László; Mária sz. 1857. X/3. Boros Dániel; Zsuzsanna sz. 1863. II/19. Dékány Sándor; Mátyás földbirtokos Kecskeméten; János; László; Imre h. h. h.; György; Ida sz. 1861. IX/8. † 1902. VI/5.; Géza sz. 1872. X/24. ny. honv. tábornok 1898. febr. 5. Kelemér: putnoki Putnoky Matild; Irén sz. 1873. XII/15. 1897. IV/4 : Katona József szöv. igazgató; László sz. 1881. IV/30. Földbirt., a Nemzeti Hitel Intézet ügyésze, ügyvéd Kecskeméten 1916. XI/16 : Gall Mária; István sz. 1885. VII/29. Kecskemét. Földbirtokos. 1924. IV/27. Eperjes : Janik Jolán; László sz. 1919. IV/2. Nagykőrös; Géza sz. 1900. julius 6. Nyiregyháza; Jolán sz. 1925. I/30.; István sz. 1927. X/30.;
Harmati-család - Kempelen Béla alapján
Harmati
János (Kolosm.) 1786. jun. 19. legf. helyen igazolja nemességét (LR. LIII/484.)
János (Kolosm.) 1786. jun. 19. legf. helyen igazolja nemességét (LR. LIII/484.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)