Lövey Varga Éva:
Emlékvers
/Nagymamám, Lövey Istvánné, született Vitai Mária emlékére/
Egy emlék, a nemlét tengerében,
Egy apró mosoly.
Nevető szemed ma is elkísér,
Akkor is, ha az élet komor.
Kilencven éves évforduló,
Úgy vágytam rá egykoron.
Hogy mégsem sikerült megérni,
Olyan, mint habok várában a dorong.
Szíven talált az álom, a vágy,
Feddésnek a lehunyt szem elég,
Emlékszem, kezeid alatt a riselés
Egy pillanat alatt készen élt.
Felém hajoltál, látom-e?
Nehéz a munka, ha kicsi vagy?
De milyen jó hallani,
Ha a nagymama is, kedved szerint
Dolgozni hagy!
Segít tanulni, épít és szépít,
Rendet csinálni segítség...
S egyszer csak csöndben láthatod,
Zöldre van festve a kerítés.
A család együtt van, nincs haddelhadd,
A tenni vágyás is megmarad...
Kicsiben nagyban ég a vágy,
Ha fülig ér állandóan a szád,
Nem baj, ha kiabálsz, énekelsz:
Esetleg néha munka közben is táncra kelsz.
Mennyivel szebb az élet így,
Nincs sírás, mindig móka van...
S milyen jó emlékezni rád,
S mindenre, hol nagymamóka van...
Szeged, 2022. április 09. 19:37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése